A SZENTGOTTHÁRDI CSATA

1664. augusztus 1.

Az előzetes csapatmozgások, az eszéki hadjárat és Kanizsa sikertelen ostroma, Zrinyiújvár eleste után várható volt, hogy a törökök ismét Bécs ellen indulnak.
A Habsburg tartományok hadereje távol sem volt elegendő, ezért a bécsi udvar a Német Birodalom, a Rajnai Szövetség és XIV. Lajos francia király segítségét kérte.
A török sereg 1664. július 28-án ért Szentgotthárdhoz. Az átkeléshez a Rába Nagyfalu (Mogersdorf) alatti hurka biztosított kitűnő lehetőséget. Ez megkönnyítette a hídfőt elfoglaló részek oldalazó ill. kereszttűzzel való támadását.
A török sereg létszáma 120.000-130.000, lovainak száma 80.000 lehetett.
A szembenálló keresztény sereg létszáma csak kb. 25.000 volt, főparancsnoka Montecuccoli. Összetétele: 6.200 bajor, sváb, alsószász, westfáliai, frank, valamint 5.250 francia, a többi osztrák.
Augusztus 1. pénteki napra esett és a mohamedán vallási felfogás nem helyeselte a harcot ezen a napon, valójában augusztus 2-án, szombaton akarták megvívni a döntő ütközetet.
A török sereg július 31-én megkezdte az átkelést és augusztus 1-én reggel 6 órakor már kb. 12.000 török harcos volt a túloldalon.

 

A keresztény sereg vezetői kezdetben nem vették komolyan ezt a mozgolódást, úgy gondolták, hogy a török feljebb kísérli meg az átkelést. A törökök ezt kihasználva kitörtek a hídfőből és elfoglalták Mogersdorfot. 9 óra tájban a keresztény sereg elkezdte az ellentámadást, mely kudarcba fulladt, mintegy 1.000-1.500 fő maradt holtan a csatatéren. A keresztény sereg közepén mintegy 1,5-2,0 km-es rés keletkezett. Ezt a rést különböző haderő átcsoportosítással 10-12 óra között sikerült helyreállítani.

Mivel a törökök másnap akarták a döntő ütközetet megvívni, a hadsereg zöme készületlen volt, sőt nem is tartózkodott a táborban, a sereg nagyobb része takarmányt gyűjtött, a hídfőben csak kb. 20.000 katona tartózkodott.

A keresztény sereg vezetői felismerték, hogy amennyiben nem számolják fel mielőbb a török hídfőállást, akkor annak fedezete alatt a török derékhad átkel és tönkreveri a keresztény sereget.

A döntő támadást ezért 13 óra körül elindították. Félhold alakú felállásban az ellenséget átkarolták és olyan erővel támadták meg, még a Rába vízén át is űzték, hogy akit nem vágtak le az a vízbe fulladt. Sokkal nagyobb volt a Rába vizébe fulladtak száma, mint azoké, akik fegyvertől haltak meg.

A Csata 18 óra tájban ért véget, a török sereg megsemmisítő vereséget szenvedett. A török sereg vesztesége 7-8.000 fő, a keresztény sereg vesztesége 5-6.000 fő lehetett. A Csata megakadályozta  a török sereg Bécs elleni menetelését, a Bakonyon keresztül Székesfehérvár, majd Esztergom felé vonult, hogy közel kerüljön a Dunán felszállított élelmiszerkészlethez.

A keresztény sereg előbb Szombathely, majd Sopron felé veszi útját.

A Szentgotthárdi Csatát véglegesen az augusztus 10-i „Vasvári Béke” zárja le, mely a magyarok számára nem volt előnyös. Lényegében rögzítette az 1663-ban kialakult helyzetet, török kézen hagyták összes foglalásait. Az osztrák császár és a török porta megosztozott Magyarországon.

A Szentgotthárdi Csata emlékműve Szentgotthárdon a barokk templom melletti színház kapuján található, dombormű formájában. Mogersdorfban a Schlösslberg tetején lévő 15 m magas betonkereszt emlékeztet a csatára.
A Csatafutás ezt a két emlékművet köti össze.